Lassan az egész lakáson végighaladunk. Mikor mi időszerű. Kezdtünk a
nappalival, és kialakításra került egy
szobácska is, ami 4 évig az enyém volt. Kicsi volt, de nagyon szerettem. Nagyon az enyémnek érzetem. Ennél a szobánál éltem át először, hogy milyen érzés az, amikor nem a boltban vásárolt bútorok között élek, hanem olyan bútorok vesznek körül, amik nekem, az én igényeimnek készülnek, fából vannak, és nem bútorlapból, valamint mi készítjük el a saját kezünkkel, az épületfa lecsiszolásától kezdve, a fa kezelésén át, a végső felhasználásig.
A következő az
előszoba volt. A káoszból megfelelő ötletekkel rend lett.
Utána következett a
fürdőszoba. Itt túl nagy munkálatok nem történtek, csak egy egyszerű bútorcsere. A korábbi modernebb bútorlapos, amúgy mutatós fürdőszoba bútort átcseréltük a kedvenc konyhaasztalomra. Csak régi, meglévő bútordarabokat, és faanyagot használtunk itt is.
Utána következett a legnagyobb átalakítás, a
konyha. (Húúú, de állati meleg volt akkor is, amikor a falakat kivertük.)
Most eljött egy újabb helyiség átalakításának az ideje, aminek az apropóját az adta, hogy Zsófival szobát cseréltünk.
Mindenféle szempontból szerencsés volt ez a csere, mi hátrakerültünk a lakás egy félreesőbb részébe, a szobának van ajtaja, nem csak egy sötétítő függöny, sokkal nagyobb a hely a cuccaim részére, Péter is nyugodtabban tud itt majd dolgozni. Zsófi is nagyon örült annak, hogy egy világos és nagyon praktikus szobácskát kapott, az Ő sötétebb
(észak-nyugati fekvésű) szobája helyett.
Érdekes érzés volt, hogy a saját otthonomon belül valahogy nem tudtam jól érezni magam ebbe az új szobában. Túlzottan eklektikus volt, olyan összevissza, nagyon nem az enyém.
Péter mondta, hogy "nyugi, jó lesz ez is".
A korábbi átalakításokra hagyatkozva teljesen megbíztam benne, tudtam, hogy ez is nagyon jó lesz.
Pár hetet kellett erre várni, de a múlt héten megcsináltuk, és valóban nagyon jó lett.
A régi bútorlapok helyett deszka polcok kerültek a falmélyedésekbe. (A fal festését ne nézzétek. Ez korábban egy zöld-mokka színű szoba volt, amit Zsófi tavaly átfestett fehérre, de a polcokat nem pakolta ki, így azok az eredeti színben maradtak. Nekem pedig nem volt kedvem, időm, hangulatom falat festeni, úgyhogy maradtak a szobában zöld és barna falszakaszok is. )
Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy mennyire más egy olyan polc, ami valódi deszkából van nem a szokásos laminált bútorlapból. (A tárgyak ugyanazok rajta, hiszen már pár hete megtörtént a költözködés. Mégis az egész megelevenedett attól, hogy élő-valódi anyagból vannak a polclapok.)
Ez a "anyagcsere" csak illusztrálja az átalakítást, de a lényeg nem ez volt, hanem két sarkalatos probléma megoldása egyszerűen és olcsón, mégis látványos eredménnyel.
Az egyik, hogy a rengeteg cuccomnak kellett helyet találni, mentségemre legyen mondva, a kézműves lét folytán sok anyag, kellék, eszköz tartozik az életemhez :) ezek a korábbi kisszobám nagy polc-falában elfértek, de most itt ez hiányzott.
A másik probléma volt, hogy a tetőtéri lakásunkban viszonylag magas a parapet: 130 cm. Az ember úgy érzi magát benne, mintha egy szuterénben lakna (emeleti pince:). Mindenesetre nem lehetett normálisan kilátni az ablakon.
Erre jött Péter egyszerűen zseniális ötlete: egyszerűen egy dobogó, tulajdonképpen megemelt padlószint, ami alatt pakolási kapacitás nyílik! Ez elnyeli az én sok-sok cuccomat, és rálépve normálisan lehet használni az ablakot.
Az egyedi és olcsó kivitelezés titka, hogy minden bútor épületfából készült. Mi gyalultuk, vágtuk, lenolajoztuk, csavaroztuk. Közös munka, közös öröm, közösség.
Akkor járjuk is körbe az elkészült új szobánkat.
Az ajtóból nézve:
Készült egy keskeny tárolópolc az ablak és az ágy közé, aminek az alja egy már meglévő
IKEA komód, (ami tavaly óta ugyan drágult, de még mindig érdemes vele foglalkozni, ill. tényleg jó az ár/érték aránya). Ilyeneket használtunk a korábbi szobámban, a polc-falhoz is.
És itt a dobogó, ami tulajdonképpen egy 40 cm-es lábakon álló "stég", aminek stabilitását az adja, hogy a szerkezete igazodik a helyéhez: a fal és az ágy között a hosszirányú deszkákat keresztirányban összekötött lábak tartják. Ez stabil, de anyagtakarékos megoldás, ami jól pakolható alsó teret hoz létre. A lábai adta osztás rendszerezi a piacról begyűjtött fa rekeszeimet, amikbe rendszerezve belepakoltam a ritkábban használt holmijaimat:
A lépcsős
IKEA gyerekjáték-tároló már régen a nyakamon maradt, a gyerekeknek nem kellett. Még a régi szobácskában elnéztük az eredetileg benne lévő műanyag dobozokat, de ebben a szobában már nem maradhattak szem előtt, úgyhogy mentek a dobogó alá. A helyükre Péter polcokat vágott a lebontott raklap vékonyabb deszkáiból, amire én nagyon szép dobozokat vettem a Pepco-ban, ez így szebben mutat:
A komód is a dobogón kapott helyett, ezzel plusz rakodófelülethez jutottam a komód alatt is:
A nagy ruhásszekrény itt maradt, végre kényelmesen elférnek a ruháim is. A gyerekek mércéjét nem szedtük le. Mindenkit ezen mérek a születésnapján, így nagyon jól összehasonlítható, hogy a másikhoz képest magasabb, vagy alacsonyabb-e az aktuális ünnepelt. :)
A ruhásszekrény mellett korábban egy bútorlapból készült könyvespolc állt, ami helyett készült fenyőből egy praktikusabb, mélyebb polc. Úgy számoltuk a méretét, hogy beférjen alulra a fűzfavessző ládám. A méretekhez jegyzem meg, hogy egyféle 15 cm-es deszkát (colos vastagság) használtunk, úgy, hogy nem volt vágási hulladék(!). A 4 méteres anyag még a fatelepen félbe vágva saját autóval szállítható volt, a 200 cm jó a polc magasságának, ill harmadolva adja a könyvespolc szélességét. (A korábban mutatott fali beugró polcai a dobogó 245-ös hosszának maradékából jöttek ki - maradéktalanul.)
Itt pakolok át az egyik polcról a másikba:
Az ágy körül elkerültek a raklapok. Én nagyon szerettem őket, szerintem nagyon jól mutattak a rusztikus raklapon a könnyedebb nőies kiegészítők, de engedtem a nyomásnak. Meggyőzött az az érv, hogy elég volt a 4 évnyi lakótársakból, akik az egyik deszkában laktak.
Elengedtem a raklapokat, de a megoldás lényege maradt, sőt: A 15 cm-es szélesség nemcsak pakoló, de tároló teret is ad, a raklapok holttere most az éjjeli szekrény funkcióját felveszi. Egyébként pedig ez egy hideg sarka a szobának, aminek így a szellőzése is biztosítva van, a penészesedés elkerülése végett.
A deszkákat a raklapok 80 cm-es anyagai tartják, az új és a régi anyag színei szépen harmonizálnak. Az ágy fejénél diszkrét fűrészelt dísz mutatja a férőhelyet, s funkciót...
Az a furcsa és egyedi az egészben, hogy egyszerre hagyományos és modern, funkcionális és szép. Aki dolgozott már ilyen anyaggal, tudja, hogy mindegyik szál deszka külön egyéniség, máshogy fut az erezete, máshol vannak a göcsei, az esetleges hibák, pontosabban egyenetlenségek, pl. a háncsok leszedésénél, egyedi felhasználást igényelnek, ill. tesznek lehetővé. Persze ezek figyelembe vétele lassítja a beépítést - erre egy "profi" szakembernek nem lenne ideje (megfizethetően), de ha az ember maga csinálja, sokkal inkább a sajátja lesz, nem csak a valahogy megkeresett pénzen keresztül kapcsolódik az ember a környezetéhez. Megjegyzendő, hogy ehhez a stílushoz nem gyalulja az ember "tökéletesre", azaz halott-simára az anyagot, hanem csak éppen szálkátlanítás miatt kell csiszolni.
A két következő kép, nem az ajtóból, hanem a dobogóról készült. Látszik, hogy a lábas szövőkeretem is méltó helyett kapott az ablak alatt (hátha majd időt is találok hozzá, odaülni:). A régi, lábbal hajtós varrógépem felett a kézi szövőkeretben életem második kézimunkája, amit akkor hímeztem, amikor
Pannit vártam. Emlékszem az akkori nagy melegre is, és a nagy pocakomra. 20 éve már...
És végül közelebbről a bejárati rész. A fenyő berendezéssel a fenyő ajtó is teljesebb értelmet nyert, amennyiben egész-ségessé állt össze a szoba:
A bejegyzés használhatóságát talán javítja, ha megírom, hogy a bemutatott fejlesztés anyagigénye 24 szál deszka (2,5 x 15 x 200) és 1 db 4 méteres 10-es palló (5 x 10 x 400), valamint kb. 4 liter lenolaj és néhány csiszolókorong, összesen mintegy 20 ezer forint értékben. Az egyéb szereplők, úm. komód, szekrény, szőnyegek, stb. a felhalmozott családi vagyon részei.
