Műhelyem

Tavaly december elején a kéthelyiséges melléképületünk egyik helyiségét megkaptam műhelynek.

Akkor volt itt még annyi minden. Egy itt maradt hatalmas gép, apukám cuccai, stb.

Annyit csináltunk csak, amennyit nagyon kellett ahhoz, hogy dolgozni lehessen benne, és lekerülhessenek a cuccaim a lakásból.

Itt még működik a két helyiség közötti ajtó, amit idén tavasszal "befalaztam". 

Világos, és a nagypapám ősöreg satuasztalán jól el lehet férni.

Így telt el a tél. 

Víz, fűtési lehetőség megoldott volt, tehát funkcionált.

Aztán idén tavasszal kibontottuk csipkerózsika álmából ennek a helyiségnek az oldalsó ajtaját, ami lehetővé tette, hogy külön bejáratú legyen a két "szoba".

 Nyár elejére végre elkerül a teret uraló hatalmas gépezet is, így aztán azonnal nekiálltam a sok felhalmozott bútort a falhoz tologatni, és némileg rendet rakni.

Az "Ember" kérdezte, hogy "Rékácska fotókat nem készítesz?"

Minek?- válaszoltam én. Ez még így is olyan szedett-vedett, hogy nincs értelme dokumentálni.

Ide kőműves kell, aki az ajtó fölötti lemálott vakolatot pótolja, padlóz, csempéz, tetőtszigetel, stb.

Aztán abban a pillanatban megláttam a törmelékes-málladozó ajtó fölött gerendában a lehetőséget.

Bontsuk vissza a vakolatot teljesen a gerendáról, lekenem és lehet, hogy dobni fog az egészen. 

Itt már lóg a két helyiség közötti ajtó lezárását megoldó antik tükröm.

Lekentem a gerendát lenolajjal, és új életre kelt az addig oly halott színű fa.

És ekkor elindult a vezérhangya.

Kifestettem az egészet helyiséget Héra prémium elefántcsont színű falfestékkel, aminek tökéletes "öreg fehér" színe van, így nem ütött el azokon a helyeken a régi festéktől, ahol a fal nem igényelte a festést. 

(ez számomra hatalmas meglepetés volt, és rengeteg munkától megmentett)

A ronda álfalat, ami szintén az két helyiség között volt, az eddig semmire fel nem használt jutazsákokkal borítottam.

Az ütött - kopott asztalkát átkentem fehérre. ( old white)

Kát piros kárpitozott székből egy fehér anyaggal letakarva kanapét varázsoltam, és a kis jutazsákokból kispárnát varrtam rá. (három oldala össze volt már varrva, csak kitömtem, és kézzel bevarrtam a tetejét)

A lehetőségekhez képest elégedett vagyok ennek a saroknak az összhatásával.

Ebben a sarokban kapott helyet életem első rokkája is.

Ha nyugalomban szeretném hajtani a rokka pedálját, itt megtehetem.

(eddig még nem jött össze :) )

 A satupad alját is nagy jutazsákkal fedtem el. A merevítő vas rúd tökéletes karnisként is, eltakarja a sok dobozt, amiket a postázáshoz használok.

 Régi, darabokra esett rokka kereke a plafonról lóg, tökéletes növényszárító:

KIK-es fogason lógnak a papírzacskók:

Nyáron ezt a konyhakredencet átfestem.

 Tudom, hogy messze nem tökéletes, sőt egy magazin sem fog kopogni, hogy nagyon szeretne erről a csodálatosan átalakult műhelyről írni, de én azt hiszem kb. 1 napos "munkával" olyanná alakítottam, ahova szívesen lépek be, és alkotásra inspirál. 

Ennek ellenére jövő tavasszal szeretném tényleg normálisan rendbehozni.

Padló, falicsempék, szigetelés, stb.

De addig is így örömködöm benne.

Az ajtóm egy gyönyörűséges veteményesre nyílik. :)

 Egy részlet a bejáratból.

Hát ez az én műhelyem, itt készülnek a KatBo és a Piel & Pelle termékek nagy része.