Ha a saját otthonunkat tapasztjuk, simítjuk, és közben igyekszünk szép és pozitív dolgokra gondolni, akkor a sok pozitív rezgést bele tudjuk simítani a falakba, amit ezekkel a pozitív rezgésekkel óvnak majd meg bennünket a külvilágtól.
A vályogvetésrő már korábban írtam.
Miután a vályogtéglából elkészült a fal, azt egy szalmás sárral az Ember letapasztotta.
Így néz ki, mikor készen van. A szalmaszálaknak köszönhetően nem reped meg a tapasztás.
Ezt a tapasztott szalmás réteget egy homokos saras masszával lesimítottam, majd az egészet vizes kézzel még átsimogattam.
Fahamus meszes-vizes réteggel az egészet lefogattuk, hogy ne repedjen meg a száradó simítás.
Én személy szerint nem vagyok egy nagy sarazós, de ennek a feladatnak a hangulatát ma nagyon megéreztem, bár úgy gondolom, hogy ehhez kell az is, hogy az ember a saját életterét simogassa, és nem napi 8 órában másét, illetve a miénket más ne simogassa a kezeivel.
A vályog nem jó hőszigetelő, de jó hőtartó. Egy a 60 cm-es vályogfal mire télen kihűl, már jön is a tavasz. Tehát a viszonylag átlagos hőszigetelését a fal vastagságával lehet ellensúlyozni.
Véleményem szerint a szokásos fizikai paramétereken túl, ezeknek a földből épült házaknak a saját magunkra hangolhatóságában is rejlik a nagyszerűségük.
Kedves Réka!
VálaszTörlésÖrömmel olvastam a fenti sorokat (többek között). Lassan három éve költöztünk vályogból készült házba. A ház végében van egy sufni, melyet a ház hátsó falához építettek annak idején. Mi felújítva vásároltuk meg a házat, de az épület hátsó fala, ami a sufnin belül van, nem került javításra sem. Most látom, hogy házilag is meg lehet oldani, ezzel a sarazós tapasztással. Szeretném Tőled megkérdezni, hogy mi van ebben a sárban, illetve milyen típusú a föld, és mennyi víz kell hozzá. Köszönöm előre is a segítséged.