Tárkony és az ecet

Mai témám főhőse ez a tavaly ültetett tárkony, amiről ezen a május közepén készült képen is látszik, hogy jól érzi magát a helyén. Szüretelése előtt a duplájára nőtt a növény, erről sajnos nem készítettem képet.

Sok ecetes tárkony fogy a mi konyhánkban, mert szeretjük a savanyú leveseket. Van, aki szinte minden levesbe rak egy kicsit ( a paradicsom leves és a gyümölcs leves kivételével :), úgyhogy több üveggel is készítek.

Ecetes tárkonyt és tárkonyos ecetet készíteni tényleg gyerekjáték, ezért is szeretem nagyon.

A tárkonyt akkor kell szedni, amikor a növény elkezd virágozni.

Ekkor a leveles részeket leszedem a fás száráról. A vékonyka leveles részből készítem az ecetes tárkonyt, a fás szárakat sem szabad kidobni, mert abból pedig tárkonyos ecet készíthető.

Az első verziónál a lényeg a levelek savanyítása, a leveleket használjuk fel az ételekhez, a másodiknál pedig az ecet ízesítésén van a hangsúly. Én általában tárkonyos ecetet nem készítek, csak a leveleket rakom el ételízesítőnek.

A növényeket belerakjuk a tiszta üvegekbe, felöntjük 10%-os ecettel, és már készen is vagyunk.
A zöld növények veszíteni fognak a színűkből, és az ecet is megszínesedik majd, de ennek ez a rendje.

Mindkét verziónál figyeljünk arra, hogy ne használjunk fém tetőt, mert azt megmarja az ecet. Ilyenkor jó, az amúgy igazán másra nem használható műanyag tetejű mogyorókrémes / csokikrémes üveg.

Van nekem egy régi üvegem, amit évek óta használok ecetes tárkony tárolására, mert rugalmas műanyag a teteje.

Az idén csatos üvegekbe raktam el a leveleket. Ebből kicsit bonyolultabb lesz kiszedni a növényt, mint egy széles szájú befőttes üvegből,  de van a kiszedéshez egy jó kis célszerszámom (hajlított végű hosszú szárú fondü villa).