2016. február 24., szerda

A nagy mosogató sztori



A régi nagykörűi házunkban nekünk is az a szép IKEA-s porcelán mosogatónk volt, amire szerintem szíve mélyén minden asszony vágyik.
Itt súgom meg, hogy nem csak az asszonyok, mert a mi esetünkben ez a mosogató nem hozzám került. :)

Mire a városi konyhaátalakításban odáig jutottunk, hogy ideje megvenni a mosogatót, a drága Ikea kivette az árukészletéből az egymedencés, ráépíthető porcelán mosogatót.
Ekkor jött az ötletelés.
Mi is legyen, mert nekem beépíthető fém mosogató márpedig nem kell.

Első körben kitaláltam, hogy akkor legyen teknő, amit persze megfelelő módon lekezeltünk volna.
Kicsit besüllyesztve,


de ezt Zsófi nagyon nem szerette volna.

Oké, akkor legyen más, nehogy ez legyen az akadálya annak, hogy rajtam kívül majd senki más nem mosogat. :)

Legyen a szép, zománcozott lavórom.


Mondjuk ennek kicsit macerás a lefolyója kialakítása, de jó ötletnek tűnik,
mikoris teljesen véletlenül szembe jött velünk ez a mosdókagyló.

Nem kerestük, egyszer csak ott volt, és olyan áron, hogy nem hittünk a szemünknek.
Igaz, hogy a fantáziátlan boltosok fürdőszobai szaniterként árulták, mi láttuk a lelki szemeink előtt, hogy ez tökéletes lesz a konyhánkban.

Na ez, az!!! Ez legyen!


és ez lett!


Először megnéztük úgy, hogy csak simán rátettük a pultra és úgy kötöttük be, de így idétlenül magas volt.


Úgyhogy az Ember besüllyesztette addig, hogy az alja pont fusson a pultlap szintjével.


Nagyon jó és izgalmas, hogy a mosogató alsó szintje nem mélyen van, hanem egysíkban a pultlappal.


Nem nagy, ezért nem lehet rogyásig pakolni. 
Kényszer szülte előny.


Szeretem, azóta sem bántam meg. :)