2017. október 19., csütörtök

Gyönyörű pillangóvirágjaim


Valamikor nyár közepén elszórtam egy tasak vegyes virágmagot. Lett is szép kis "virágoskertünk".

Minden virág gyönyörűen virágzott, de a pillangóvirág csak terebélyesedet, elnyomott minden más nyövényt, egyre gigantikusabb méreteket öltött, de virágot csak nem akart hozni.

A héten megtört a csend, és gyönyörű virágokkal örvendeztetett meg bennünket az én egyik legkedvesebb kerti "dísznövényem".

Sajnos már csak fényképről láthatom, mert amikor legutóbb lent voltam Nagykörűben még híre sem volt a virágoknak, az elkövetkező időszakban pedig nem tervezem a leutazást.

De még így is megmelengetik a lelkemet.



2017. szeptember 11., hétfő

Bearanyozott élet


A fehér korszakom a "szürke nappalival" kezdődően szépen lassan lezárult. 
Elpakoltam a kopott/koptatott fehér, esztergált, vagy nem esztergált tárgyaimat, és új színvilágnak adtam teret. Teret kellett neki adnom, mert teret követelt magának.
Ez a szín az ARANY!
(Én már nem lepődök meg magamon :) )

Nagyon erőteljes hatást lehet elérni néhány arany dekortárggyal, úgyhogy nem fogom túlzásba vinni, mert ennél a színnél méginkább igaznak érzem a "több kevesebb" elvét.
Arany dekorsprayt használtam három virágtartó elkészítéséhez. Kettő üveg virágváza, és egy fehér kaspó került a spray hatósugarába.

Az első egy gömb váza, ami eredeti funkcióját tekintve egy termetes mécses, amit így ősszel lehet kapni a nagyobb áruházakba. (Aug. végén ki készül még a  halottak napjára? Kicsit talán korai, de az üvegbúrája nekem másra kellett.)




Arany "belton" sprayt használtam a búra lefestéséhez. A két réteg felvitele között nagyon fontos, hogy meglegyen a 12 óra száradási idő. Én nehezen bírok várni, ezért ezeket a hosszú várakozási időket úgy oldom meg, hogy este, szinte lefekvés előtt fújom le az első réteget, és akkor a jelentős száradási idő egy nagy részét átalszom. 



Maszkoló papírral letakartam azokat a részeket, amiket nem szerettem volna megfesteni.
Sajnos a fehér kaspó nem pont úgy sikerült, ahogyan én azt elterveztem. A koncepció az volt, hogy a maszkoló papírt nem simogatom be a mélyedésekbe, hanem hagyom, hogy ott lecsurogjon a festék. Hát nem csurgott le annyira, amennyire én azt elvártam volna tőle. 
De végülis így is tetszik.
A lakásban több olyan neuralgikus pont van, ahol nem marad meg az élő növény, mert viszonylag kevés a fény. 
Ezekre a helyekre művirágot teszek. 
Tudom, hogy ez egy elég megosztó téma, művirág, vagy élő, de azért jó, ha az embernek van saját otthona, mert ott mégiscsak úgy van, ahogyan az ottlakóknak megfelel. (Ezen a témán szerencsére mi nem veszünk össze. Hagynak engem játszani. :) )

(Na ez a lakásnak nem a legsötétebb része, de nem is ez lesz a végleges helyük. :)






Hát így aranyozom én be az életünket. :)

2017. augusztus 2., szerda

Egy újabb szobaátalakítás

Lassan az egész lakáson végighaladunk. Mikor mi időszerű. Kezdtünk a nappalival, és kialakításra került egy szobácska is, ami 4 évig az enyém volt. Kicsi volt, de nagyon szerettem. Nagyon az enyémnek érzetem. Ennél a szobánál éltem át először, hogy milyen érzés az, amikor nem a boltban vásárolt bútorok között élek, hanem olyan bútorok vesznek körül, amik nekem, az én igényeimnek készülnek, fából vannak, és nem bútorlapból, valamint mi készítjük el a saját kezünkkel, az épületfa lecsiszolásától kezdve, a fa kezelésén át, a végső felhasználásig.

A következő az előszoba volt. A káoszból megfelelő ötletekkel rend lett.
Utána következett a fürdőszoba. Itt túl nagy munkálatok nem történtek, csak egy egyszerű bútorcsere. A korábbi modernebb bútorlapos, amúgy mutatós fürdőszoba bútort átcseréltük a kedvenc konyhaasztalomra. Csak régi, meglévő bútordarabokat, és faanyagot használtunk itt is.

Utána következett a legnagyobb átalakítás, a konyha. (Húúú, de állati meleg volt akkor is, amikor a falakat kivertük.)

Most eljött egy újabb helyiség átalakításának az ideje, aminek az apropóját az adta, hogy Zsófival szobát cseréltünk.
Mindenféle szempontból szerencsés volt ez a csere, mi hátrakerültünk a lakás egy félreesőbb részébe, a szobának van ajtaja, nem csak egy sötétítő függöny, sokkal nagyobb a hely a cuccaim részére, Péter is nyugodtabban tud itt majd dolgozni. Zsófi is nagyon örült annak, hogy egy világos és nagyon praktikus szobácskát kapott, az Ő sötétebb (észak-nyugati fekvésű) szobája helyett.
Érdekes érzés volt, hogy a saját otthonomon belül valahogy nem tudtam jól érezni magam ebbe az új  szobában. Túlzottan eklektikus volt, olyan összevissza, nagyon nem az enyém.

Péter mondta, hogy "nyugi, jó lesz ez is".
A korábbi átalakításokra hagyatkozva teljesen megbíztam benne, tudtam, hogy ez is nagyon jó lesz.
Pár hetet kellett erre várni, de a múlt héten megcsináltuk, és valóban nagyon jó lett.


A régi bútorlapok helyett deszka polcok kerültek a falmélyedésekbe. (A fal festését ne nézzétek. Ez korábban egy zöld-mokka színű szoba volt, amit Zsófi tavaly átfestett fehérre, de a polcokat nem pakolta ki, így azok az eredeti színben maradtak. Nekem pedig nem volt kedvem, időm, hangulatom falat festeni, úgyhogy maradtak a szobában zöld és barna falszakaszok is. )
  Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy mennyire más egy olyan polc, ami valódi deszkából van nem a szokásos laminált bútorlapból. (A tárgyak ugyanazok rajta, hiszen már pár hete megtörtént a költözködés. Mégis az egész megelevenedett attól, hogy élő-valódi anyagból vannak a polclapok.)


Ez a "anyagcsere" csak illusztrálja az átalakítást, de a lényeg nem ez volt, hanem két sarkalatos probléma megoldása egyszerűen és olcsón, mégis látványos eredménnyel.

Az egyik, hogy a rengeteg cuccomnak kellett helyet találni, mentségemre legyen mondva, a kézműves lét folytán sok anyag, kellék, eszköz tartozik az életemhez :) ezek a korábbi kisszobám nagy polc-falában elfértek, de most itt ez hiányzott.



A másik probléma volt, hogy a tetőtéri lakásunkban viszonylag magas a parapet: 130 cm. Az ember úgy érzi magát benne, mintha egy szuterénben lakna (emeleti pince:). Mindenesetre nem lehetett normálisan kilátni az ablakon. 

Erre jött Péter egyszerűen zseniális ötlete: egyszerűen egy dobogó, tulajdonképpen megemelt padlószint, ami alatt pakolási kapacitás nyílik! Ez elnyeli az én sok-sok cuccomat, és rálépve normálisan lehet használni az ablakot. 


Az egyedi és olcsó kivitelezés titka, hogy minden bútor épületfából készült. Mi gyalultuk, vágtuk, lenolajoztuk, csavaroztuk. Közös munka, közös öröm, közösség. 


Akkor járjuk is körbe az elkészült új szobánkat. 

Az ajtóból nézve:
Készült egy keskeny tárolópolc az ablak és az ágy közé, aminek az alja egy már meglévő IKEA komód, (ami tavaly óta ugyan drágult, de még mindig érdemes vele foglalkozni, ill. tényleg jó az ár/érték aránya). Ilyeneket használtunk a korábbi szobámban, a polc-falhoz is.



És itt a dobogó, ami tulajdonképpen egy 40 cm-es lábakon álló "stég", aminek stabilitását az adja, hogy a szerkezete igazodik a helyéhez: a fal és az ágy között a hosszirányú deszkákat keresztirányban összekötött lábak tartják. Ez stabil, de anyagtakarékos megoldás, ami jól pakolható alsó teret hoz létre. A lábai adta osztás rendszerezi a piacról begyűjtött fa rekeszeimet, amikbe rendszerezve belepakoltam a ritkábban használt holmijaimat:



A lépcsős IKEA gyerekjáték-tároló már régen a nyakamon maradt, a gyerekeknek nem kellett. Még a régi szobácskában elnéztük az eredetileg benne lévő műanyag dobozokat, de ebben a szobában már nem maradhattak szem előtt, úgyhogy mentek a dobogó alá. A helyükre Péter polcokat vágott a lebontott raklap vékonyabb deszkáiból, amire én nagyon szép dobozokat vettem a Pepco-ban, ez így szebben mutat:

A komód is a dobogón kapott helyett, ezzel plusz rakodófelülethez jutottam a komód alatt is:



A nagy ruhásszekrény itt maradt, végre kényelmesen elférnek a ruháim is. A gyerekek mércéjét nem szedtük le. Mindenkit ezen mérek a születésnapján, így nagyon jól összehasonlítható, hogy a másikhoz képest magasabb, vagy alacsonyabb-e az aktuális ünnepelt. :)


A ruhásszekrény mellett korábban egy bútorlapból készült könyvespolc állt, ami helyett készült fenyőből egy praktikusabb, mélyebb polc. Úgy számoltuk a méretét, hogy beférjen alulra a fűzfavessző ládám. A méretekhez jegyzem meg, hogy egyféle 15 cm-es deszkát (colos vastagság) használtunk, úgy, hogy nem volt vágási hulladék(!). A 4 méteres anyag még a fatelepen félbe vágva saját autóval szállítható volt, a 200 cm jó a polc magasságának, ill harmadolva adja a könyvespolc szélességét. (A korábban mutatott fali beugró polcai a dobogó 245-ös hosszának maradékából jöttek ki - maradéktalanul.)
Itt pakolok át az egyik polcról a másikba:



Az ágy körül elkerültek a raklapok. Én nagyon szerettem őket, szerintem nagyon jól mutattak a rusztikus raklapon a könnyedebb nőies kiegészítők, de engedtem a nyomásnak. Meggyőzött az az érv, hogy elég volt a 4 évnyi lakótársakból, akik az egyik deszkában laktak. 


Elengedtem a raklapokat, de a megoldás lényege maradt, sőt: A 15 cm-es szélesség nemcsak pakoló, de tároló teret is ad, a raklapok holttere most az éjjeli szekrény funkcióját felveszi. Egyébként pedig ez egy hideg sarka a szobának, aminek így a szellőzése is biztosítva van, a penészesedés elkerülése végett.
A deszkákat a raklapok 80 cm-es anyagai tartják, az új és a régi anyag színei szépen harmonizálnak. Az ágy fejénél diszkrét fűrészelt dísz mutatja a férőhelyet, s funkciót...
Az a furcsa és egyedi az egészben, hogy egyszerre hagyományos és modern, funkcionális és szép. Aki dolgozott már ilyen anyaggal, tudja, hogy mindegyik szál deszka külön egyéniség, máshogy fut az erezete, máshol vannak a göcsei, az esetleges hibák, pontosabban egyenetlenségek, pl. a háncsok leszedésénél, egyedi felhasználást igényelnek, ill. tesznek lehetővé. Persze ezek figyelembe vétele lassítja a beépítést - erre egy "profi" szakembernek nem lenne ideje (megfizethetően), de ha az ember maga csinálja, sokkal inkább a sajátja lesz, nem csak a valahogy megkeresett pénzen keresztül kapcsolódik az ember a környezetéhez. Megjegyzendő, hogy ehhez a stílushoz nem gyalulja az ember "tökéletesre", azaz halott-simára az anyagot, hanem csak éppen szálkátlanítás miatt kell csiszolni.



A két következő kép, nem az ajtóból, hanem a dobogóról készült. Látszik, hogy a lábas szövőkeretem is méltó helyett kapott az ablak alatt (hátha majd időt is találok hozzá, odaülni:). A régi, lábbal hajtós varrógépem felett a kézi szövőkeretben életem második kézimunkája, amit akkor hímeztem, amikor Pannit vártam. Emlékszem az akkori nagy melegre is, és a nagy pocakomra. 20 éve már...

És végül közelebbről a bejárati rész. A fenyő berendezéssel a fenyő ajtó is teljesebb értelmet nyert, amennyiben egész-ségessé állt össze a szoba:


A bejegyzés használhatóságát talán javítja, ha megírom, hogy a bemutatott fejlesztés anyagigénye 24 szál deszka (2,5 x 15 x 200) és 1 db 4 méteres 10-es palló (5 x 10 x 400), valamint kb. 4 liter lenolaj és néhány csiszolókorong, összesen mintegy 20 ezer forint értékben.  Az egyéb szereplők, úm. komód, szekrény, szőnyegek, stb. a felhalmozott családi vagyon részei.

2017. július 17., hétfő

Virágoskert




Májusban még ilyen kopasz volt a virágoskertünk, de a magocskák már a földben éledezni kezdtek.
Egy zacskó vegyes virágmag keveréket szórtam el, igencsak megkésve.
Nem tudtam, hogy mikorra örvendeztetnek majd meg a kis virágocskák gyönyörű színükkel, formájukkal.

A kis bekerített, emelt ágyásunk júniusra virágba borult.


rézvirág / legényvirág

pillangóvirág, ami még nem virágzik, csak zöldellik. 




búzavirág 





Nagyon szeretem a színes virágokat, nagyon szeretem ha nem katonás sorban nőnek, szeretem ha kusza, boglyas vadvirágos rétre emlékeztetnek. 

Ez most még nem az, amit évek óta (Nagykörűbe kerülésem óta) a lelki szemeim előtt látok, de remélem, hogy egyszer majd azt is megmutathatom nektek.

2017. július 15., szombat

Tárkony és az ecet


Mai témám főhőse ez a tavaly ültetett tárkony, amiről ezen a május közepén készült képen is látszik, hogy jól érzi magát a helyén. Szüretelése előtt a duplájára nőtt a növény, erről sajnos nem készítettem képet.

Sok ecetes tárkony fogy a mi konyhánkban, mert szeretjük a savanyú leveseket. Van, aki szinte minden levesbe rak egy kicsit ( a paradicsom leves és a gyümölcs leves kivételével :), úgyhogy több üveggel is készítek.

Ecetes tárkonyt és tárkonyos ecetet készíteni tényleg gyerekjáték, ezért is szeretem nagyon.

A tárkonyt akkor kell szedni, amikor a növény elkezd virágozni.


Ekkor a leveles részeket leszedem a fás száráról. A vékonyka leveles részből készítem az ecetes tárkonyt, a fás szárakat sem szabad kidobni, mert abból pedig tárkonyos ecet készíthető.

Az első verziónál a lényeg a levelek savanyítása, a leveleket használjuk fel az ételekhez, a másodiknál pedig az ecet ízesítésén van a hangsúly. Én általában tárkonyos ecetet nem készítek, csak a leveleket rakom el ételízesítőnek.

A növényeket belerakjuk a tiszta üvegekbe, felöntjük 10%-os ecettel, és már készen is vagyunk.
A zöld növények veszíteni fognak a színűkből, és az ecet is megszínesedik majd, de ennek ez a rendje.

Mindkét verziónál figyeljünk arra, hogy ne használjunk fém tetőt, mert azt megmarja az ecet. Ilyenkor jó, az amúgy igazán másra nem használható műanyag tetejű mogyorókrémes / csokikrémes üveg.

Van nekem egy régi üvegem, amit évek óta használok ecetes tárkony tárolására, mert rugalmas műanyag a teteje.


Az idén csatos üvegekbe raktam el a leveleket. Ebből kicsit bonyolultabb lesz kiszedni a növényt, mint egy széles szájú befőttes üvegből,  de van a kiszedéshez egy jó kis célszerszámom (hajlított végű hosszú szárú fondü villa).






2017. július 9., vasárnap

Meddig lehet bírni az átmeneti állapotot?

Teljes mértékben megértem a hontalanokat, akik zacskókból, mindenféle szedett-vedett dolgokból, mások által kidobott "szemétből" mini otthonokat próbálnak teremteni maguknak különböző bokrok, hidak alá.

Az idén mi is léptünk egy nagyot az átmeneti otthon átmeneti lakályossága terén.
Eddig nem nagyon nyúltunk hozzá, mondván, hogy ez még csak átmeneti állapot, még újra meszelni kell, le kell vakarni a gerendákról a sarat és a meszet, stb. Van még munka bőven.

DE a konyha-nappaliban valamiféle rendet kellett tenni, kellenek tárolók a falra, mert nem jól van ez így. 

Szerencsére volt hova nyúlni hiszen Péter alaptétele, hogy minden jó lesz egyszer még valamire, úgyhogy nem nagyon dob ki semmit. Szerinte ezért jó vidéken élni, mert van az embernek helye egy komplett magán tűzép létrehozására. (bontott téglák, régi deszkák, vasak, drótok stb.) A nemhasznált bútorok is elférnek.

Előkotort egy kissé viseletes, korábban általa készített polcot, ami ideális a konyhi dobozok, üvegek tárolására.


És az én télen fűtésre használt sparheltemet most befogtuk tárolónak. Kapott egy deszka "pultlapot", a falra felkerült egy raklap darabja, és ezzel ez a probléma is megoldódott.



Külön felhívom a figyelmeteket a lomisnál vásárolt mérlegre (én itthonra egy ugyailyen szép, csak piros színűt kaptam :), valamint egy hagyatékból kapott gyönyörű teavíz forralóra.)

Átmenetileg ezekkel most így elvagyunk. :)

(Hálás lennék az életnek, ha minden problémánk ilyen könnyű szerrel megoldható lenne, de ennek most nagyon örültünk.)

2017. május 21., vasárnap

Az idei első...

hosszú hétvége Privát Provence-ban.

Elmúlt a tél, kiengedett, ami eddig be volt fagyva, újra neki lehet látni a munkáknak.
Mivel nem sürgetnek minket a határidők, nem kell albérletet fizetnünk, meglehetősen komótosan, de nagyon - nagyon megtervezetten, átgondoltan haladnak a munkák a portán.

Én hosszú idő óta most vagyok itt, tehát az én kezem munkáit ezidáig nem sok eredmény dicsérte, de ezen a hétvégén a kertben végre kicsit tevékenykedtem.

Első körben kigazoltam a fűszerkertet, amiről nem készült sajnos előtte kép.


Nagyon szépek a tavaly telepített fűszereink. 
(Menta, citromfű, tárkony, szurokfű, kakukkfű, majoranna, rozmaring (amit fűtetlen helyiségben teleltettünk át)
A gazolás eredményeként találtam sok - sok koktélparadicsom palántát, amire valójában számítottam is, mert hagytunk gyümölcsöket lehullani  magvetés céljából. 
Ezekből a kis növénykékből 3 palántát a budi oldalába átültettem. 
Újra körberaktuk, új fazonra igazítva a vetemény, és a tóka bontott téglából kirakott határvonalát. 
(Többszöri igazítás után meglett a végleges és tökéletes forma. :) )


Bontott téglából Péter kialakított két magasított ágyást a bejárat mellé. Ide áttelepítettünk néhány tő mentát. A terv szerint olyan növények kerülnek majd erre a két helyre, amiknek a "szépségük mellett hasznuk is van". Én mákot álmodtam ide. Sajnos a tavaszi vetésűről már lecsúsztam, de az őszi vetést tervbe vettem.

Az oromfal még tervezés alatt van, már nagyon várom, hogy az is készen legyen. Így olyan, mint akinek nincsen homloka. 

Tavasszal épült két esővíz gyűjtő is bontott tégla burkolattal. Egyik a bejáratnál a másik a ház mögött.



Sok a munka, de megéri. :)




Gyönyörű pillangóvirágjaim

Valamikor nyár közepén elszórtam egy tasak vegyes virágmagot. Lett is szép kis " virágoskertünk ". Minden virág gyönyörűen vi...