A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagykörű. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagykörű. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 17., vasárnap

"Tartsd a jószágot természete szerint..."

Nagykörűben a gyepen

korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy a Hortobágyon belülről is láthattam egy gyönyörűséges és hatalmas lóistállót, amiben minden egyes lónak külön „szobája” van – de mondjuk inkább doboznak, hisz ez a neve: box.

Azt is írtam, hogy furcsa volt, hogy azokat az állatok, akiknek a lételeme a legelés, a nyargalás, a szabad levegőn való lét, bezárják a méretükhöz képest kicsi boxokba, ahonnan tréningezni kiviszik őket, jó esetben naponta egyszer, és persze biztosan tökéletes tápokkal kiegészített takarmányt is kapnak Csakhogy ez tévút: a Természettől elszakadt ember a saját mércéje (és kényelme) szerint tartja a lovat. Csakhogy a ló nem ember. 
De az ember olyan esztelen, hogy azt hiszi, hogy eszesebb a Teremtőnél.

Gondoljuk csak át, hogy eredendően, azaz természeténél fogva mire is van szüksége a lovaknak?

TÉR
TÁRS
TAKARMÁNY

A legfontosabb a tér, a ló akkor érzi magát biztonságban, ha elszaladhat, minthogy eredendően azaz természeténél fogva, a ló menekülő állat: először menekül, aztán „gondolkozik”. A lovaglás szempontjából ennek fontos jelentősége van, de most az a lényeg, hogy bezárva egy cellába ezt nem kaphatja meg. A ló nem akkor érzi jól magát, ha szép kovácsoltvas kerítése van, hanem ha van menekülési lehetősége.

A második a társ. A ló eredendően, azaz természeténél fogva közösségi lény, természetes közege a ménes. Jobban érzi magát egy csapat utolsó tagjaként, mint egyedül. Ennek a ló-ember kapcsolatban ugyancsak több szempontból jelentősége van, de most csak a tartásról beszélünk: bezárva egy cellába ezt nem kaphatja meg. 

És ha tetszik, csak a harmadik a takarmány – persze ezt az előzőek kiemelése miatt írom, illetve ahhoz képest, hogy ezzel sokat foglalkoznak a modern lótartásban. Mindenféle drága nagyonprofi takarmányokból lehet választani a piacon. Eredendően, természeténél fogva a lónak legideálisabb, ha válogatva legelhet. Ehhez alakult ki az emésztőrendszere – ami meglehetősen kevéssé hatékony, ezért van, hogy a ló jóformán állandóan legel, ha teheti. (Felmerül az emberben, hogy a Jóisten azért teremtette a lovat, hogy karban tartsa Eurázsia nagy füves pusztáit:)


Tudjátok, hogy nem vagyok lovas ember, de mélyen megérintett, ahogy a ló-ember kapcsolatban megmutatkozik a modern kór a modern korban.  Ide tartozik még a jártatógép „intézménye”, vagy hogy most a lovas fejlesztéseket támogató pályázatokban előírják a boxos istállókat, sőt egyáltalán, hogy a városi „állatvédők” a szabadtartás miatt jelentik fel a gazdát, nem a dobozban tartás miatt, nem is beszélve az általános „korszerű”, azaz a modern kor szerinti iparszerű állattartásról. Számtalan szemnyitogató munka elérhető a neten, de ha a lótól és a hagyománytól indultunk, Kassai Lajos filmjét ajánlom, nagyon tanulságos: Tartsd a jószágot természete szerint!

 Péter lovai megkapják ezeket a feltételeket, és köszönik szépen nagyon jól érzik magukat. 
Kiegyensúlyozott, nem túl hisztis lovak. :)

A következő bejegyzésemben még egy kicsit foglalkozom ezzel a témával, mert absz. saját tapasztalataim is vannak ezen a téren. 

Ha hasznosnak találtad a bejegyzésemet, kérlek oszd meg a facebookon az ismerőseiddel.

2016. június 14., kedd

Lassan haladva

Lassan haladnak a munkálatok.
Rengeteg oka van ennek, ami érthetővé teszi ezt a tényt.
Többek között, hogy nincs olyan brigád, aki megfelelne minden kívánalomnak.

A kert is lassan halad, mert a kötülmények csak a lassú haladást teszik lehetővé.

De azért mutatok néhány fotót a múlthétvégén készült képek közül.
(Két napig esett, ez meg is látszik a fényeken.)

A sparhelt átmenetileg újabb helyre került.
(ezen melegítjük a vízet az esti fürdéshez)


 Kétszer 3 tő paradicsom, amit még 3 hete vettem a helyi "paradicsommágustól".
Nagyon szépen fejlődnek. (a képen csak az egyis sor látszik)
A szénatakarást átmenetileg levettük róluk.


 A fűszernövények a végleges helyükre kerültek.
(Menta, citromfű, kakukkfű, majoranna, lestyán, tárkony, rozmaring.)


És egy kép bentről is.
Milyenek is lesznek a fényviszonyok?
Próbaülés megtörtén.


2016. május 23., hétfő

Ablak kivakarva

Vasárnapra fel tudok mutatni 4 ablak kivakarását a sár és mészrétegek alól,


(A 65 cm-es vályogfal gyönyörű ablakpárkányt ad.)


némi kamilla




és bodzavirág begyűjtést a gyepről,


ahol ez a látvány fogadott :)


Szürkületben el lett dugva jópár gyökereztetett fűzfaág, amik remélhetőleg gyönyörűséges kerítést adnak majd. 

Igen hatékony nap volt. :)


2016. május 6., péntek

Piros és fekete

Lassan, de biztosan haladnak a dolgaink. :)
Hidegben nem lehet sarazni, ezért nem olyan régen kezdődtek újra Nagykörűben a házon a munkák.

A sparhelt a nagykörűi régi konyhámból való, ami még várja, hogy bekerülhessen az új helyére, de begyújtottuk, és kicsit használtuk, nehogy kijöjjön a gyakorlatból. :)

Azon melegszik az ebéd. :)






2015. július 5., vasárnap

Nyári kert

A tavaly áttelepített levenduláim közül néhány nem élte túl a költözést, de akik túlélték, azok azt hiszem már minden ki fognak bírni, mert igazán magukra lettek hagyva a tél/tavasz során.
Eléggé le is vannak maradva, de azért igyekeztek néhány kis gyenge virággal megörvendeztetni.
Ők a én nagy túlélőim. :)



A ház és a budi közé ültetett fügefa szépen megmaradt, sőt hozott is egy darab fügét. :)




2015. június 3., szerda

Kisütött a nap, minden sokkal "fényesebb



Péter úgy gondolta, hogy Ő egy "kőkori" házat épít. Minden rusztikus, bontott anyagból készül. Tapasztott, fehérre meszelt belső falak, az ajtók felett csupaszon hagyott rusztikus gerenda áthidalók, bontott tégla padló a központi helyiségben. 

Adott volt egy vastag betonplacc, ez lett bontott téglával burkolva.

 Otthonkommandós Dittától viszont én tudom már, hogy ez a ház, nem "kőkori" ház, hanem "provence-i". Itt semmi nem akar réginek látszani, hanem valóban az. (persze azért még jobban utánanézek ennek a stílusnak, de én most ebben a hangulatban élek.)
Épül egy provence-i ház, ahol én egy ideig tovább élhetem a "vidéki életemet". A mögöttem hagyott tapasztalatok alapján nem tervezek életem végégig semmit már, mert az élet kiszámíthatatlan, de azért néhány napra előre látok, és amit látok, az tetszik. :)

van pl. saját sikátorunk is:



Nagyon-nagyon sok munka van még hátra, és rengeteg megvalósításra váró ötlet, de ha egyszer készen lesz, szerintem zseniális ház lesz.








2014. október 12., vasárnap

2014. augusztus 3., vasárnap

A kert

Egyenlőre addig jutottunk, hogy lenyírtam a telek felén, a gyümölcsfák körül a füvet.
IMG_2622
A régi rózsás gumicsizmám nem adom…
IMG_2638

Vályogtégla készül

Adott a föld, adott a víz, adott a szalma és adott a szaktudás, mert ehhez tényleg értenek!

IMG_2661IMG_2672IMG_2671 IMG_2662

És rend lett

Kétszer 3 óra munkával rendet raktunk, kitakarítottunk, zsákoltunk, szortíroztunk.
IMG_2503 IMG_2504 IMG_2505 IMG_2506 IMG_2508IMG_2509IMG_2514IMG_2515

Kezdődhet a rajzolás! Mert most, hogy átláthatóvá vált a ház, látszanak a benne rejlő lehetőségek is. Nem az én szemem látja, de megvan erre is az embe. Tervez, rajzol, agyal, és születnek sorra a rajzok.
A korábban hoszzú ideje lakatlan házba újra élet készül költözni.

Rendet kell tenni, rendnek kell lenni végre


Az idő nagy úr. Mikor az ember végignézi valaminek az agóniáját, már nincs ereje, kedve, lelkesedése felülemelkedni a káoszon, az enyészeten. Én szerencsére ezt nem néztem végig, az elmúlt években máshol volt dolgom, de most ezt kell gatyába ráznunk.
IMG_2496 IMG_2499 IMG_2500 IMG_2501IMG_2502 IMG_2512IMG_2513

Ahhoz, hogy ebből házból újra élhető otthon legyen, először is rendet kell benne raknunk, hisz csak úgy látható át, úgy vehető észre a benne rejlő lehetőség.